Soproni beszéd

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

 


"Őrvidék nem Ausztria!" - Patrubány Miklós beszéde Sopronban,
2018. október 14-én
- A film alul van!
"Die Wart (heute Burge
nland genannt) ist nicht Österreich!' -
Die Rede von Miklós Patrubány in Sopron/Ödenburg
am 14. Oktober 2018
- Der Film ist unten!

 

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke:

Sorstársaim! Magyar Testvérek!

Azért vagyunk ma Sopronban, hogy megemlékezzünk arról, hogy 97 évvel ezelőtt az akkor több, mint 60 százalékban németek lakta Sopron egy népszavazással visszaküzdötte magát az ugyancsak német ajkú Ausztriához való elcsatoltságából vissza Magyarországhoz, a Szent Korona Országához.
És azért vagyunk ma itt, a legnagyobb magyar nevét viselő téren, a Széchenyi palota előtt, hogy emlékeztessünk arra, hogy a legnagyobb magyar is az osztrák kamarilla áldozatává vált.
És azért jöttünk pontosan most, ezen a napon ide, hogy emlékeztessünk arra a 99 évvel ezelőtti gyalázatra, amikor a Párizs melletti
Saint-Germain-i békével elcsatolták Nyugat-Magyarország jelentős részét, és odaajándékozták Ausztriának, annak az Ausztriának, amellyel akkor még csak hadiállapotban sem voltunk.
De azért is választottuk ezt a napot, mert holnap lesz 414. esztendeje annak, hogy kirobbant a győztes, Bocskai István vezette szabadságharc, amellyel leráztuk az akkor is ránk terpeszkedni próbáló bécsi igát.
És végül azért választottuk ezt a napot, mert esztendeje telik annak, hogy elindítottuk a Trianon Társasággal közösen a Nemzeti konzultációt Trianonról, amelyről mind Drábik János, mind Bottyán Zoltán szólt már az előbbiekben, és amellyel vissza akarjuk szerezni régi önmagunkat, nemzetünk régi önmagát és országát.
És nem utolsósorban azért vagyunk itt, hogy ennek a Nyugat-Magyarországot ért gyalázat (évfordulójának) elmúlását ne nézzük tétlenül, és felemeljük szavunkat Nyugat-Magyarország elcsatolása ellen.

Sorstársaim, Kedves Magyarok!

Amikor 1919. szeptember 10-én Saint Germain-ben a győztes hatalmak úgy döntöttek, hogy elcsatolják Nyugat-Magyarországot, és megajándékozzák vele Ausztriát, akkor egy 300 éves európai hagyományt tiportak lábbal, hiszen 1648 óta, a westfáliai béke óta, amely véget vetett a 30 éves háborúnak, azóta az európai államközi életnek parancserejű szabálya volt, hogy egy béketárgyalásra meg kell hívni a legyőzött felet is.
De legyőzött fél volt-e 1919-ben Magyarország?! Sehol nem volt idegen katona a történelmi Magyarország területén, amikor november 3-án, 1918-ban a padovai fegyverszünetet meghirdették és aláírták!
És győztes hatalom volt-e Ausztria, hogy területet csatolhasson el Magyarországtól?! Ausztria, amelyik nemhogy győztes hatalom nem volt, nemhogy hadban állott volna Magyarországgal, hanem éppenséggel államközösségben volt Magyarországgal!?

Hogyan lehetett mégis? Hogyan történhetett mégis ez a gyalázat, kedves Testvéreim? – Nem volt az első világháborút lezáró békefolyamatnak ennél alantasabb része, mint hogy az az állam, amelyik minket belesodort ebbe a háborúba, még az is területeket csatoljon el Magyarországtól! – Hiszen emlékezzünk csak: Tisza István, magyar miniszterelnök, amikor Bécsben a koronatanács arról tanácskozott, hogy háborút kell indítani a trónörökös meggyilkolása miatt Szerbia ellen, Tisza István vétót emelt e határozati javaslat ellen, és meghiúsította azt. Ezek után hatalmas nyomást gyakoroltak rá, és a két hét múlva megismételt koronatanácson is csak azzal a feltétellel adta áldását a háború indítására – amit mindenki követelt rajta kívül a koronatanácsban –, hogy a hadüzenettel egyidejűleg levél is születik a szerb kormány felé, amelyben kijelentik, hogy egy győztes háború esetén sem lesz a Monarchiának területi követelése Szerbiával szemben.

Ez volt a magyar álláspont. Joggal mondhatjuk tehát ma – és mondhattuk eddig is, és ezután is! –, hogy Ausztria sodort minket az első világháborúba, aminek eredményeként máig tartóan felszabdalták hazánkat és nemzetünket!
Van tehát mit követelnünk! És nem elég, hogy ezt tette velünk a szomszédos ország, hanem még területeket is követelt Magyarországtól!
Hát ez a pofátlanság netovábbja!
Ez ellen, amíg magyar él a Földön, tiltakoznia kell, hiszen ez a becstelenség netovábbja!
Ausztria sohasem szabadott volna, még hogyha a nagyhatalmak rájuk tukmálták volna is, még hogyha az is lett volna a mögöttes szándék, hogy megakadályozzunk egy észak-déli teljes szláv gyűrűt Magyarország körül! Akkor is, Ausztria azt kellett volna, hogy mondja:  Nem kérjük, köszönjük szépen. Ez az állam velünk háborús szövetséges volt, ez az állam feláldozta ötszázezer fiatalját – nem Magyarország védelmére, hanem a galíciai front védelmére, és az olasz front védelmére –, amíg az Osztrák Monarchia érdekeit védte, és határait védte!  Nem a történelmi Magyarország határait! – Eközben magyarból nem jutott Erdély védelmére, sem Felvidék, sem Délvidék védelmére katona, hiszen ott véreztette el 5-600 ezer fiatalját nemzetünk, az osztrák birodalmi határok védelmén.

Kedves Testvéreim!

Bizony, emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, hogy az az Ausztria csatolt el tőlünk területeket, amelyik voltaképpen állami létét is nekünk, magyaroknak köszönheti. Hiszen gondoljunk csak vissza a történelemre, hogy 1278-ban a Morvamezei csatában ütközik az akkor hatalmas cseh király, Ottokár, 30 ezres seregével felvonulva Habsburg Rudolf ellen, akinek volt 2000 katonája. Annyi esélye nem volt Habsburg Rudolfnak – a későbbi osztrák állam megalapítójának –, mint egérnek a tarlótűzben! – De segítségére sietett a magyar király: IV. László, avagy Kun László, a maga húszezres hadseregével. És legyőzték a hatalmas Ottokárt, aki maga is elesett ebben a csatában. – Németül mondom a németül értőknek, hogy félre ne értsenek: Dürnkrut! Morvamezejét németül Dürnkrutnak hívják ők. Ebben a csatában, ebben a győztes csatában, amelyet Kun László húszezres serege szerzett a cseh Ottokár fölött, ezzel jött létre az osztrák állam!

Nos, ez az Ausztria követelt tőlünk területeket, amelyik még alkotmánnyal sem rendelkezett! 1867-ben, a kiegyezéssel születik meg Ausztria első alkotmánya! És ez az Ausztria csatol el Magyarországtól területeket?! Attól az országtól, amelyiknek már 1222-ben alkotmánya volt, az Arany Bullában?! És amelyik ezzel Európa első, egyik első jogállamává vált!?
Nem akármilyen jogállam volt ám a Magyar Királyság!  A törvény ereje olyan volt, hogy az előtt a királynak is meg kellett hajolnia! Mint ahogy megtapasztalhatta ezt Zsigmond király, a későbbi német-római császár, aki megszegte Magyarország törvényeit, és ezért egy évig börtönben ült – királyként! – Magyarországon.  

Nos, hát ez az Ausztria – amelyik Habsburg királyok, császárok önkényuralmával és rendeleti kormányzásával töltötte életét, végül a kiegyezéssel arra kényszerül, hogy ő magának is alkotmányt szerezzen, és alkotmányt fogadjon el –, ez az Ausztria csatol el területeket Magyarországtól?! – Nem fegyverrel! Nem fegyverrel szerzett területekről van szó, hanem ajándékként kimesterkélten – mindenféle diplomáciai háttérhúzással, összesúgással –, egy ezer sebből vérző országgal szemben, amelyik éppen román katonai megszállás alatt volt akkor! Attól elcsenték, és ellopták Nyugat-Magyarország területét! Nem dicsőség – nem dicsőség! – kedves Testvéreim.

Mit is kell tennünk ebben a helyzetben, amikor szeptember 10-én ütött a 99. „óra”? Hiszen van a nemzetközi jognak egy olyan szabálya, amit úgy hívnak, hogy terület-elbirtoklás. És az államközi jogban úgy vagyunk ezzel, hogy ha egy állam egy területet 100 évig háborítatlanul birtokol, akkor azt jogszerűen elbirtokolja. Mint ahogy a polgári életben is létezik az elbirtoklás fogalma, csak nem ilyen hosszú időre szabottan. A polgári életben is, ha egy házat 15-20 évig birtokolsz – anélkül, hogy bárki igényt jelentene be erre a házra –, elbirtokolhatod, és a tied lesz a tulajdonjoga. Az államközi jogban ez történik a területekkel.

Ha tehát Magyarország kormánya egy éven belül – azaz 2019. szeptember 10. előtt – nem jelenti be, hogy igényt tart a történelmi magyar területekre, akkor azokat ez az Ausztria, amelyik ilyen körülmények között jutott Nyugat-Magyarország birtokába, jogszerűen elbirtokolja azokat a területeket.

Mit tehetünk tehát most, kedves Testvéreim? Mi mást tehetünk?! Gondoljunk csak azokra a településekre, amelyeknek a nevét itt látjuk fehér alapon feketével – emeljétek magasra, és forgassátok meg! –: Horvátlövő, Kisnarda és Nagynarda, Alsócsatár, Felsőcsatár, Magyarkeresztes és Németkeresztes, Ólmod, Pornóapáti és Szentpéterfa. Ezek a települések a Pinka völgyében vannak, ma Vas megyéhez tartoznak. Ezek 1923-ban visszaküzdötték magukat a hazához! Hát tűrhetjük és nézhetjük tétlenül, hogy a többi terület: kezdve Kismartontól Nagymartonon át, – a fekete alapon látható: – Alsópulya, Felsőpulya, Alsóőr és Felsőőr és a többi, el egészen Kiskolozsvárig (örökre elszakadjon)?
Kedves Testvéreim, én Kolozsváron élek. Hányan tudjátok, hogy itt van Kiskolozsvár, az elcsatolt, ausztriai részen? Emelje fel a kezét az, aki mostanig tudta, hogy Kiskolozsvár ott van az elcsatolt, ausztriai Nyugat-magyarország részen! Emelje föl a kezét, hogy lássam! – Látjátok, kedves Testvéreim, hogy mik vagyunk?

Nos tehát, nem tehetünk mást, mint hogy innen, erről a helyről felszólítjuk Magyarország kormányát, hogy tegye kötelességét, és még az egy év letelte előtt: – tehát még 2019. szeptember 10. előtt – nyújtsa be az igényét, és jelentse be az igényét Nyugat-Magyarország elcsatolt területeire!
– Egyetértetek ezzel? (A tömeg) IGEN!
– Egyetértetek ezzel? (A tömeg) IGEN!
– Harmadszor is, egyetértetek ezzel? (A tömeg) IGEN!
– Úgy legyen!

Tehát – kedves Testvéreim –, ezt üzenjük Magyarország kormányának, erről a Szent helyről, a Hűségzászlótól, onnan, ahol eleink már megküzdöttek ezért a területért, a vérüket ontották azért, hogy az elcsatolt Sopron is visszatérhessen Magyarországhoz!
Mert Sopron is el volt csatolva, kedves Testvéreim! És hogyha nem lett volna a Prónayék-féle felkelés, amelyikről Bottyán Zoltán elnökhelyettes úr beszélt, akkor Sopron ma Ausztria lenne. És nehogy azt higgyétek, hogy Ausztria lemondott Sopronról és környékéről! Már 1921-ben alkotmányba emelte, hogy a frissen szerzett terület, amit Burgenlandnak kereszteltek el, hogy annak a fővárosa Sopron! Az osztrák alkotmányban szerepelt már 1921-ben Sopron, mint a frissen szerzett Burgenland fővárosa!

De mi az, hogy Burgenland, kedves Testvéreim? Hát ez a szó sem létezett 1921 előtt! Nem létezett ilyen német szó, az osztrák nyelvhasználatban, egy területet megjelölő „Burgenland”. Amikor ezt a nyugat-magyarországi sávot elcsatolták, akkor négy magyar vármegyéből csatoltak el részeket, és abból jött létre ez az elcsatolt sáv. Ezért az osztrák testvérek Vierburgenland-nak nevezték el. Mert hát, hogy négy megyéből leszabdalt részekből állt össze ez a terület. Aztán rájöttek, hogy ez a Vierburgenland árulkodó elnevezés, mert ha valaki megkérdezi, hogy mi az a Vier, mi az a Négy, és akkor el kell mondani, hogy azért, mert négy magyar vármegyének részei képezték. És akkor elhagyták nagy bölcsességgel a Vier-t, és maradt a Burgenland! Így szereztek ők területet Magyarországtól!

És mi következett ezután, kedves Testvéreim? Miközben 1919-ben a többi államot, amelyik Magyarországtól hatalmas területeket kapott – majd, a trianoni békével – arra kötelezték, hogy a felségük alá kerülő magyar „alattvalókkal” azért így-úgy kíméletesen bánjanak, elemi emberi jogaikat szavatolják, ne tekintsék őket állatoknak, ne legyenek szabad préda az elcsatolt és alattvalóvá tett magyarok, aközben Ausztria ez alól is mentesült, hiszen ő pontosan ebben az időben szerezte meg Nyugat-Magyarországot. És ami aztán következett, az még rémálomba illő, azon a szerbek és a románok sem tettek túl! Azon a nemzetpusztításon, amit az átkerült magyarokkal elvégeztek. Úgyhogy ma, ott, Ausztriában nincsenek magyarok! Ott ma legfönnebb magyarul beszélő osztrákok vannak! De ez minket nem hátráltathat. És minket ez nem akadályozhat az igazság kimondásában! (taps )
Mert azt a területet jogtalanul szerezte Ausztria, és jogtalanul birtokolja. Hiába mondja, hogy eltelt annyi év! Hiába mondja már, hogy itt már nincsenek is magyarok! Lehet, hogy elüldözték őket. Lehet, hogy beolvasztották őket. De akkor is jogtalanság, ami történt, és ősi tudásunk szerint való, hogy „jogtalanság jogot nem alapít”!
– Igaz, Gőbl úr? (Göbl Gábor válasza a tömegből) Igen!

Tehát jogtalanság jogot nem alapít, és hogyha 99 éve birtokolják is, s ha elüldöztek is, vagy beolvasztottak minden magyart, akkor sincs joguk és jussuk hozzá!
– Egyetértünk? (A tömeg) IGEN!
– Úgy legyen.

Kedves Magyar Testvérek!

Természetesen, lehet, hogy azért vagyunk csak csupán pár százan, és nem vagyunk pár ezren, mert sokan félnek! Féltik az állásukat! Hát ott dolgoznak Ausztriában, ott keresik a kenyerüket, – mások attól félnek, hogy ismét Ausztria lesz Sopron!
– Kell ettől félni? (A tömeg) NEM!
– Nem?! Rosszul tudjátok! Kell!
Mert a második világháború után is Ausztria azon mesterkedett – 1945 és ’47 között az egész osztrák diplomácia azon mesterkedett –, hogy szerezzék meg a második világháború után Sopront és környékét! El is szólta magát Karl Renner osztrák államfő. 1946-ban adott egy interjút a szovjet TASZSZ nevű hírügynökségnek, nem gondolta, hogy az úgy visszagyűrűzik, hogy még 2018-ban is szóvá teszi a Magyarok Világszövetsége itt, Sopronban. Azt mondta szendén a TASZSZ-nak Karl Renner, hogy „Hát mi, itt a világháború végén, mi megelégednénk a Saint-Germain-i békével, amelyik Sopront Ausztriának adta”.
– Ugye?!  

De azt mondták ám, hogy: – Nem, ezek csak halk diplomáciai lépések kell legyenek: nyomást gyakorolni a kormányokra, semmit hivatalos álláspontként ki nem mondani! Népi mozgalmat kell létrehozni! Népi mozgalmat Ausztriában, Sopron visszaszerzésére!
És nem sok híja volt, kedves Testvéreim! És ha ezt az étvágyát a szomszédos államnak nézzük: nem elég, hogy ajándékba kapta Nyugat-Magyarországot az első világháború eredményeként – amit ő robbantott ki –, még a második világháborús világégést is arra használta volna ki, hogy azért ezt a kis részt, ami népszavazással visszatért, ezt elcsatolja magának ismét! Vagy végérvényesen! És ki tudja, hogy a következő világhelyzetben mire szánná el magát, kedves Testvérek?!

Nem. Nem. Nekünk ki kell mondanunk, hogy NEM! De természetesen, nyomatékkal oda kell tennünk, hogy nem háborúval akarjuk ezt visszaszerezni. Nyomatékkal mondom: nem háborúval akarjuk megszerezni. (taps)
Nem akarjuk a magyarok és az osztrákok viszonyát megrontani. Nem. Én személy szerint germanofil ember vagyok. Hiszen egész életemben úgy éltem, olyan városban éltem Erdélyben – cseperedtem fel –, ahol nem volt magyar iskola, tehát német iskolába jártam világéletemben. Tehát elég német ajkú és német barátom van.  De ami disznóság, az akkor is disznóság marad, és ami igazságtalan, az akkor is igazságtalanság marad.

Már pedig Ausztria és Magyarország egyaránt részese a Helsinki folyamatnak.
A Helsinki Záróokmány – amit 1975-ben Európa minden állama, valamint a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada is aláírt –, kimondja, hogy lehet határokat békésen módosítani!
– Lehet határokat békésen módosítani! (taps)

Nem csak Csehszlovákiában! Nem csak a csehek és a szlovákok változtathatták meg a határokat! – Nem csak a németek változtathatták meg a határokat, és egyesülhettek! Nemcsak Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia és Crna Gora jöhetett létre, hanem éppenséggel a magyar határt is lehet módosítani!

Éppen ezért – az Önök felhívásával együtt – felhívással fordulunk a magyar kormányhoz, hogy kezdjen haladéktalanul tárgyalásokat Ausztriával – Nyugat-Magyarország sorsáról!
– Úgy legyen? (A tömeg ütemesen
skandál) VESSZEN TRIANON! VESSZEN TRIANON!...
Isten minket úgy segéljen!
Köszönöm szépen!

Azért a zárógondolatomat is elmondom: a tisztesség és a méltányosság olyan magyar értékek, amelyektől történelmi időkben végképp nem lehet eltekintenünk. Magyarországnak nem jutott elegendő ideje és érkezése a 20. századi tragédiái és a kommunizmus évtizedei miatt arra, hogy kellőképpen méltányolja a Pinka-völgyi falvak önálló harcát és visszatérését a hazához, hogy önerőből visszaverekedték – német falvak létükre, horvát falvak létükre – magukat Magyarországhoz! Ezért erről a helyről a Magyarok Világszövetsége és az Önök nevében – ha egyetértenek vele – kezdeményezzük, hogy ne csak a Communitas Fidelissima díjat és címet ítéljék oda ezeknek a falvaknak – ami csak egy plecsni és egy papír –, hanem méltányolják a visszatérésüket azzal, hogy Magyarország Országgyűlése törvényt hoz, és 100 évig adómentességet szavatol ezeknek a falvaknak, amelyek visszaküzdötték magukat Magyarországhoz!
(A tömeg) Úgy legyen! Úgy legyen! (taps)
Hasonlóképpen 100 évig adómentességet Sopronnak, és azoknak a falvaknak, amelyek népszavazáson a visszatérés mellett szavaztak!
– Egyetértenek? (A tömeg) IGEN! (taps)

De azoknak a falvaknak is Sopron környezetében, amelyek a visszatérés ellen szavaztak, hiszen a 8 faluból 5-ben úgy szavaztak, hogy azért elszakadnának – de végül is tudomásul vették a többség akaratát, és azóta is Magyarország hűséges polgárai –, ezeknek a falvaknak, amelyek a soproni népszavazáson az elszakadás mellett szavaztak, nekik is jusson 50 évnyi adómentesség, kedves Testvéreim! És hogyha Magyarország Országgyűlése meghallgat minket, és ezek a törvények megszületnek, akkor itt adóparadicsom lesz, és új világ születik itt, Nyugat-Magyarországon! Erre jöttünk mi össze ma! (taps)

Miklós Patrubány, der Präsident des Weltbunds der Ungarn:

Liebe Schicksalsgefährte! Liebe ungarische Brüder!

Wir sind heute deshalb in Sopron, damit wir dessen gedenken, dass vor 97 Jahren das damals zu mehr als 60 Prozent von Deutschsprachigen bewohnte Sopron durch eine Volksabstimmung aus dem Anschluss an das ebenfalls deutschsprachige Österreich sich  zu Ungarn, dem Land der Heiligen Krone zurückgekämpft hat.
Wir sind auch deshalb hier heute auf dem Platz vor dem Palais Széchenyi, der den Namen des größten Ungarn trägt, damit wir daran erinnern, dass auch der größte Ungar Opfer der österreichischen Camarilla wurde.
Und auch deshalb sind wir gerade jetzt gekommen, damit wir an die Niedertracht vor 99 Jahren erinnern, als im Friedensvertrag von Saint Germain bei Paris ein bedeutender Teil Westungarns abgetrennt und an Österreich geschenkt wurde, an jenes Österreich, mit dem wir  damals nicht einmal im Kriegszustand waren.
Wir haben diesen Tag auch deshalb gewählt, weil morgen der 414. Jahrestag des Ausbruchs des siegreichen, von István Bocskai geführten Freiheitskrieges sein wird, mit dem wir das Wiener Joch, das uns auch damals niederhalten wollte, abgeschüttelt haben.
Und schließlich haben wir deshalb diesen Tag gewählt, weil wir vor einem Jahr, gemeinsam mit der Trianon Gesellschaft die Nationale Konsultation über Trianon begonnen haben, über die sowohl János Drábik als auch Zoltán Bottyán bereits gesprochen haben und wodurch wir unsere frühere Identität, die alte Identität unserer Nation und unser Land wieder erlangen möchten.
Und nicht zuletzt sind wir hier, damit wir dem Verstreichen des Jahrestags der Westungarn betreffenden Niedertracht nicht tatenlos zusehen und gegen die Abtrennung Westungarns Einspruch erheben.

Meine lieben Schicksalsgefährten, liebe Landsleute!

Als am 10. September 1919 die Siegermächte in Saint-Germain entschieden hatten Westungarn abzutrennen und es an Österreich zu schenken, traten sie eine dreihundert Jahre alte europäische Tradition mit den Füßen, denn seit dem Westfälischen Frieden von 1648, der den Dreißigjährigen Krieg beendete, galt es als ungeschriebenes Gesetz der zwischenstaatlichen Beziehungen in Europa, dass zu einer Friedensverhandlung auch der Besiegte eingeladen werden muss.
War aber Ungarn in 1919 ein besiegtes Land? Es war nirgends ein fremder Soldat auf dem Gebiet des historischen Ungarn, als am 3. November 1918 in Padova der Waffenstillstand ausgerufen und unterschrieben wurde!
Und war Österreich eine Siegermacht, das befugt war von Ungarn Gebiete abzutrennen? Österreich war nicht nur keine Siegermacht, sondern Teil eines Staatenbundes mit Ungarn!?

Wie konnte es doch geschehen? Wie konnte es zu dieser Niedertracht kommen meine lieben Brüder? - Der den Ersten Weltkrieg abschließende Friedensprozess kannte keine größere Gemeinheit als dass auch jener Staat noch, der uns in diesen Krieg hineingetrieben hatte, Gebiete von Ungarn abtrennt! - Erinnern wir uns doch: Stefan Tisza, der ungarische Ministerpräsident hat bei der Sitzung des Kronrats über einen wegen der Ermordung des Kronprinzen gegen Serbien zu führenden Krieg, der beschlossen wurde, sein Veto erhoben und ihn dadurch vereitelt. Danach wurde ein schrecklicher Druck auf ihn ausgeübt und beim zwei Wochen später wiederholten Kronrat stimmte er nur mit der Bedingung dem Krieg zu – den außer ihm jeder gefordert hatte – dass gleichzeitig mit der Kriegserklärung an die serbische Regierung auch ein Brief gesandt wird, in dem erklärt wird, dass die Monarchie auch im Fall eines siegreichen Krieges keine Gebietsansprüche an Serbien stellen wird.

Das war der ungarische Standpunkt. Wir können also mit Recht behaupten, dass uns Österreich in den Ersten Weltkrieg getrieben hat, als dessen Ergebnis unsere Heimat und unsere Nation bis heute nachhaltig zerrissen wurde!
Wir haben also etwas zu fordern! Was unser Nachbarland mit uns tat, genügte ihm nicht, es forderte auch noch Gebiete von Ungarn!  
Das ist der Gipfel der Unverschämtheit!
Man muss sich dagegen wehren, solange noch ein Ungar auf der Welt ist, denn es ist eine unübertreffbare Schandtat!
Österreich hätte es niemals tun dürfen, selbst im Fall nicht, wenn die Siegermächte es ihm aufgedrängt hätten, selbst dann nicht, wenn die Absicht dahinter die Verhinderung eines nord-südlichen slawischen Ringes um Ungarn gewesen wäre! Selbst dann hätte Österreich erklären müssen: Danke, wir möchten es nicht. Dieser Staat war ein Kriegsverbündeter von uns, dieser Staat hat das Leben von fünfhunderttausend seiner jungen Männer geopfert – nicht zur Verteidigung Ungarns, sondern der Front in Galizien  und Italien – während es die Interessen und Grenzen der Österreichischen Monarchie verteidigte! Nicht jene des historischen Ungarn! - Währenddessen gab es zuwenig Ungarn zur Verteidigung Siebenbürgens, Nord- und Südungarns, da die 5-600 Tausend junge Ungarn fast alle bei der Verteidigung der Grenzen des Österreichischen Reichs gefallen sind.

Liebe Brüder!

Ja, wir müssen uns und andere daran erinnern, dass jenes Österreich uns Gebiete wegnahm, das eigentlich seine staatliche Existenz uns Ungarn zu verdanken hat. Denken wir nur an die Geschichte, dass 1278 in der Schlacht am Marchfeld gegen Rudolf von Habsburg mit seinem 2000 Mann der damals mächtige tschechische König Ottokar mit einem Heer von 30.000 Mann aufmarschierte. Rudolf von Habsburg, der eigentliche Begründer Österreichs, hatte nicht einmal so viel Chance wie eine Maus im Feldfeuer! Aber der ungarische König, IV. Ladislaus, eilte ihm mit einem Heer von 20.000 Mann zu Hilfe. Und sie besiegten den mächtigen Ottokar, der in der Schlacht gefallen ist. Ich sage es auf Deutsch den Deutsch sprechenden, damit sie besser verstehen. Es geht um die Schlacht von Dürnkrut, wie sie in österreichischen Geschichtsbüchern festgehalten wird. In dieser siegreichen Schlacht, die das ungarische Heer mit 20.000 Mann über König Ottokar errungen hatte, entstand der österreichische Staat!
Nun, dieses Österreich verlangte von uns Gebiete, das nicht einmal eine Verfassung hatte! Mit dem Ausgleich in 1867 entsteht die erste Verfassung Österreichs! Und dieses Österreich trennt Gebiete von Ungarn ab? Von jenem Land, das bereits in 1222 mit der Goldenen Bulle eine Verfassung hatte?! Das damals der erste europäische Rechtsstaat am Kontinent wurde!?
Das Ungarische Königreich war nicht von ungefähr ein Rechtsstaat! Die Kraft des Gesetzes herrschte so fest, dass davor selbst der König sich beugen musste! So erfuhr es auch König Sigismund, der spätere deutsch-römische Kaiser, der gegen die ungarischen Gesetze verstieß und deshalb ein Jahr ins Gefängnis musste, als König!
Nun, dieses Österreich – das sein Leben unter der Willkürherrschaft habsburgschen Könige, Kaiser fristete, die durch Verordnungen regierten, hat schließlich wegen dem Ausgleich gezwungenermaßen sich eine Verfassung geschaffen und angenommen, - dieses Österreich trennt Gebiete von Ungarn ab!? - Nicht mit der Waffe! Es handelt sich um Gebiete, die nicht mit der Waffe erobert, sondern als Geschenk der Siegermächte infolge von Tricks und allerlei diplomatischen Zügen im Hintergrund, von einem aus Tausend Wunden blutenden Land erlangt wurde, das damals eben unter rumänischer militärischer Besetzung stand! Von diesem Land haben sie die Gebiete Westungarns ergaunert, gestohlen! Das ist wohl kein Ruhm – kein Ruhmesblatt – meine lieben Brüder!

Was müssen wir tun in dieser Situation als am 10. September die 99. „Stunde” geschlagen hat? Denn das Völkerrecht kennt eine Regel, die Gebietsersitzung genannt wird. Im zwischenstaatlichen Recht heißt es, wenn ein Staat ein Gebiet 100 Jahre lang ungestört besitzt, dann gehört es rechtmäßig ihm. So wie auch das bürgerliche Recht den Begriff der Ersitzung kennt, nur ist hier die Zeit wesentlich kürzer bemessen. Auch im bürgerlichen Leben gilt, wenn jemand ein Haus 15-20 Jahre lang besitzt – ohne dass jemand einen Anspruch auf dieses Haus anmelden würde, kann man es ersitzen und das Eigentumsrecht erwerben. Im zwischenstaatlichen Recht gilt es für Gebiete.

Wenn also die ungarische Regierung innerhalb eines Jahres – das heißt vor dem 10. September 2019 – nicht erklärt, dass sie auf die historisch ungarischen Gebiete Anspruch erhebt, wird Österreich, das diese westungarischen Gebiete in dieser Weise erworben hat, rechtmäßig deren Eigentümer.
Was können wir also jetzt tun meine lieben Brüder? Was könnten wir anderes tun? Denken wir nur an jene Siedlungen, deren Namen wir hier auf weisser Grundlage in schwarz sehen – hebt sie hoch und dreht sie! -: Horvátlövő, Kisnarda és Nagynarda, Alsócsatár, Felsőcsatár, Magyarkeresztes und Németkeresztes, Ólmod, Pornóapáti und Szentpéterfa. Diese Siedlungen befinden sich im Pinka-Tal, heute gehören sie zum Komitat Vas. Diese Siedlungen kämpften sich 1923 zu unserer Heimat zurück! Können wir also dulden und tatenlos zusehen, dass die anderen Gebiete: von Kismarton (Eisenstadt) durch Nagymarton (Mattersburg) – auf schwarzer Grundlage zu sehen: - bis Alsópulya (Unterpullendorf), Felsőpulya (Oberpullendorf), Alsóör (Unterwart) und Felsőőr (Oberwart) und die anderen bis zu Kiskolozsvár (Glasing, wortwörtlich: Klein-Klausenburg) für ewig von uns getrennt werden?
Meine lieben Brüder, ich lebe in Kolozsvár (Klausenburg). Wieviele von euch wissen, dass Kiskolozsvár sich hier befindet, in dem Österreich angeschlossenen Gebiet. Diejenigen, die wussten, dass Kiskolozsvár in dem Österreich angeschlossenen westungarischen Gebiet liegt, sollen ihre Hand hochheben, damit ich sie sehe!  Seht ihr meine lieben Brüder, wie es um uns bestellt ist?
Wir können also nichts anderes tun als dass wir von hier, von diesem Ort die Regierung Ungarns anrufen, dass sie ihre Pflicht tue und noch vor dem Ablauf eines Jahres: - also noch vor dem 10. September 2019 – ihren Anspruch einreiche und ihren Anspruch erkläre für die von Westungarn abgetrennten Gebiete!
- Seid ihr damit einverstanden? (Die Menge) JA!
- Seid ihr damit einverstanden? (Die Menge) JA!
- Zum dritten Mal: Seid ihr damit einverstanden? (Die Menge) JA!
        - So soll es sein!

Also - meine lieben Brüder – das ist unsere Botschaft an die Regierung Ungarns, von diesem Heiligen Platz, von der Fahne der Treue, von dort, wo unsere Vorfahren bereits um dieses Gebiet gekämpft haben, wo sie ihr Blut dafür gaben, dass das abgetrennte Sopron zu Ungarn zurückkehren kann!
Denn auch Sopron wurde abgetrennt, meine lieben Brüder! Und wenn es nicht zum
Aufstand um Prónay gekommen wäre, wovon Herr Zoltán Bottyán, Vizepräsident, gesprochen hat, dann wäre Sopron heute bei Österreich. Ihr solltet nicht glauben, dass Österreich auf Sopron und seine Umgebung verzichtet hätte! Bereits in 1921 wurde in Verfassungrang erhoben, dass die Hauptstadt des frisch erworbenen Gebiets, das sie Burgenland tauften, Sopron ist! Sopron stand also bereits in 1921 in der österreichischen Verfassung als die Hauptstadt des frisch erworbenen Burgenlandes!
Aber was ist dieses Burgenland meine lieben Brüder? Dieses Wort hat es vor 1921 nicht gegeben! Es gab kein solches deutsches Wort im österreichischen Sprachgebrauch, das ein Gebiet bezeichnet hätte. Als dieser westungarischer Gebietsstreifen abgetrennt wurde, wurden Teile von vier ungarischen Komitaten abgetrennt, aus denen der abgetrennte Gebietsstreifen entstand.
Deshalb nannten unsere österreichischen Brüder dieses Gebiet Vierburgenland. Da dieses Gebiet doch aus den Territorien von vier ungarischen Komitaten abgeschnitten wurde. Dann kamen sie jedoch darauf, dass der Ausdruck Vierburgenland verräterisch ist, denn wenn jemand fragen sollte, was diese Vier bedeuten, wäre man gezwungen zu sagen; ja deshalb, weil sie Teile von vier ungarischen Komitaten waren. Mit großer Weisheit ließen sie dann diese Bezeichnung fallen und so kam es zum Burgenland! So erwarben sie Gebiete von Ungarn!
Und was folgte danach meine lieben Brüder? Während die anderen Staaten, die von Ungarn in 1919 riesige Gebiete bekommen haben, verpflichtet wurden die ungarischen „Untertanen” auf ihrem Hoheitsgebiet glimpflich zu behandeln, ihre Menschenrechte zu achten, sie nicht als freie Beute, als Tiere zu betrachten, wurden Österreich solche Verpflichtungen nicht auferlegt, denn es erwarb vorher schon Westungarn. Was danach folgte, ist ein Alptraum, den auch die Serben und Rumänen nicht übertrafen. Es kam teilweise zur Ausrottung der ungarischen Bevölkerung der abgetrennten Gebiete. Heute gibt es in Österreich keine Ungarn mehr! Es gibt höchstens Ungarisch sprechende Österreicher! Das kann aber uns nicht hindern die Wahrheit auszusprechen. (Applaus)
Denn Österreich hat dieses Gebiet unrechtsmäßig erworben. Umsonst heißt es, dass so viele Jahre vergingen! Umsonst heißt es, dass es dort keine Ungarn mehr gebe! Es ist möglich, dass sie vertrieben wurden. Es ist möglich, dass sie assimiliert wurden. Aber auch dann bleibt Unrecht was geschehen ist und nach unserer alten Rechtsauffassung „kann Unrecht niemals zu Recht werden”!
Stimmt es Herr Göbl? (Gábor Göbl antwortet aus der Menge): Ja!
Also Unrecht kann niemals zu Recht werden, und wenn sie es auch seit 99 Jahren besitzen, und wenn sie jeden Ungarn vertrieben oder assimiliert haben, auch dann haben sie kein Recht darauf!
- Seid ihr einverstanden damit? (Die Menge) JA!
- So soll es sein.

Liebe ungarische Brüder!

Es kann natürlich sein, dass wir deshalb nur einige Hundert Personen hier sind, und keine Tausende, weil viele Angst haben! Sie haben Angst um ihre Posten! Jene, die in Österreich arbeiten, dort ihr Brot verdienen, - andere haben Angst, dass Sopron wieder zu Österreich kommt!
- Muss man davor Angst haben? (Die Menge) Nein!
        - Nein?! Ihr wisst es nicht richtig! Man muss!
Denn Österreich hat nach dem Zweiten Weltkrieg Intrigen angestellt – zwischen 1945 und '47 die ganze österreichische Diplomatie –, wie sie nach dem Zweiten Weltkrieg Sopron und seine Umgebung erlangen könnten! Das österreichische Staatsoberhaupt, Karl Renner, verplapperte sich in einem der sowjetischen Nachrichtenagentur TASS gegebenen Interview. Er dachte nicht, dass es noch in 2018 durch den Weltbund der Ungarn hier in Sopron zur Sprache kommt. Karl Renner sagte sanftmütig zur TASS; „wir hier am Ende des Weltkrieges würden uns mit dem Friedensvertrag von Saint Germain zufrieden geben, der Sopron Österreich gegeben hat”.
Also?!
Sie sagten aber auch, dass: - Das sollten nur leise diplomatische Schritte sein: wir müssten auf die Regierungen Druck ausüben, aber nichts als offiziellen Standpunkt erklären! Eine Volksbewegung muss zustande gebracht werden! Eine Volksbewegung in Österreich zum Wiedererlangen von Sopron!
Und es fehlte nicht viel meine lieben Brüder! Wenn wir diesen Appetit unseres Nachbarlandes betrachten, müssen wir feststellen: Es reicht ihm nicht, dass es als Ergebnis des Ersten Weltkrieges – den ja Österreich zum Ausbruch brachte - Westungarn geschenkt bekommen hat, auch den Weltbrand des Zweiten Weltkrieges hätte es ausgenützt um jenen kleinen Teil, der durch die Volksabstimmung zurückkehrte, sich wieder anzuschließen! Womöglch endgültig! Wer weiss liebe Brüder, wozu sich Österreich in einer kommenden Weltwende entschließen wird?
Nein und nochmals nein. Wir müssen erklären: NEIN! Aber natürlich müssen wir mit Nachdruck betonen, dass wir es nicht durch Krieg wieder erlangen möchten. Ich sage nachdrücklich: wir wollen unser Land nicht mit Krieg wieder erlangen. (Applaus)
Wir möchten die ungarisch-österreichischen Beziehungen nicht verderben. Nein. Ich bin persönlich ein germanophiler Mensch. Ich habe mein ganzes Leben in Siebenbürgen so verbracht, ich bin dort in einer Stadt aufgewachsen, wo es keine ungarische Schule gab, ich ging also immer in eine deutsche Schule. Ich habe also genug deutschsprachige und deutsche Freunde. Aber was eine Schweinerei ist, bleibt auch dann eine Schweinerei, und was ungerecht ist, bleibt auch dann ungerecht.
Österreich und Ungarn sind gleichermaßen Teilnehmer am Helsinki-Prozess.
Die Schlussurkunde von Helsinki – die in 1975 jeder europäische Staat, sowie die Sowjetunion, die Vereinigten Staaten von Amerika und auch Kanada unterschrieben –, erklärt, dass Grenzen friedlich geändert werden können!
– Grenzen können friedlich geändert werden! (Applaus)
Nicht nur in der Tschechoslowakei! Nicht nur die Tschechen und die Slowaken konnten Grenzen ändern! - Nicht nur die Deutschen konnten die Grenzen ändern und sich wieder vereinigen! Nicht nur Kroatien, Slowenien, Bosnien-Herzegowina, Kosowo, Mazedonien und Crna Gora konnten entstehen, sondern eben auch die ungarischen Grenzen können geändert werden!

Und gerade deshalb – gleichzeitig mit ihrem Aufruf – fordern wir die ungarische Regierung auf mit Österreich unverzüglich Verhandlungen zu beginnen – über das Schicksal Westungarns!

– So soll es sein? (Die Menge skandiert im Takt) NIEDER MIT TRIANON! NIEDER MIT TRIANON! ...
So helfe uns Gott!
Danke schön!

Ich möchte jedoch auch meine abschließenden Gedanken mitteilen: der Anstand und die Gerechtigkeit sind solche ungarische Werte, von denen wir besonders in geschichtlichen Zeiten nicht absehen können. Wegen der Tragödien im zwanzigsten Jahrhundert und der Jahrzehnte langen Kommunismus konnte Ungarn den selbständigen Kampf der Dörfer des Pinka Tales und ihre Rückkehr zur Heimat nicht entsprechend würdigen.  Es muss eigens betont werden, dass sie es aus eigener Kraft taten, obwohl es unter ihnen auch deutsch- und kroatischsprachige Dörfer gegeben hat. Aus diesem Grund veranlassen wir von hier im Namen des Weltbunds der Ungarn und in ihrem Namen - wenn sie damit einverstanden sind –, dass diese Dörfer, die sich zu Ungarn zurückgekämpft haben, nicht nur den Preis und den Titel der Communitas Fidelissima erhalten sollen – was nur ein Stempel und ein Papier sind – sondern, dass ihre Rückkehr durch ein Gesetz des ungarischen Parlaments gewürdigt und ihnen 100 Jahre Steuerfreiheit garantiert wird!
(Die Menge) So soll es sein! So soll es sein! (Applaus)
Gleichfalls sollten Sopron und jenen Dörfern, die bei der Volksabstimmung für die Rückkehr stimmten, 100 Jahre Steuerfreiheit gewährt werden!
– Einverstanden? (Die Menge) JA! (Applaus)
Aber auch jenen Dörfern in der Umgebung Soprons, die gegen die Rückkehr stimmten -, denn von 8 Dörfern stimmten 5 für die Abtrennung – aber schließlich den Willen der Mehrheit zur Kenntnis nahmen und seitdem treue Bürger Ungarns sind –, also auch jenen Gemeinden, die bei der Abstimmung in Sopron für die Abtrennung stimmten, sollte eine Steuerfreiheit für 50 Jahre eingeräumt werden. Wenn das ungarische Parlament uns erhört und diese Gesetze zustande kommen, entsteht hier in Westungarn ein Steuerparadies und eine neue Welt. Deshalb sind wir heute zusammengekommen! (Applaus)

 
 
 

Szabó László ................................................................              .......................... Vissza a fő oldalra/Zurück auf die Hauptseite

 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz